Kulturális Örökség Napok a XV. kerületben – séta a MÁV telepen

2014. szeptember 20-21-én lehetőségünk volt vezetett túrán részt venni, mely a kerület sajátos, jellegzetes hangulatú városrészének építészetébe avatott be minket, résztvevőket. A MÁV telepen jártunk Arlett Annamária, A MÁV Telep Baráti Köre Közhasznú Egyesület vezetőjének kalauzolásával. Az Egyesület a Kulturális Örökség Napok sorozatába bekapcsolódva osztott meg velünk érdekességeket a telep történetéről. Közel ötven jelenlévő volt kíváncsi erre az ékszerdobozszerű, koncepciójában, tervezési elveiben lenyűgöző városrészre. Egy kis ízelítő a telep történetéből:

A MÁV Igazgatósága az első vasútvonal mentén megvásárolt egy 65 hektáros területet, ahol megépítette a Pesti (Istvántelki) Főműhelyt. A vasútnál dolgozók részére lakótelep építését 1906 körül határozták el, így vásároltak egy 35 hektáros területet gróf Károlyi Istvántól.

A terveket egységes stílusban fogalmazták meg, hiszen a „Budapesti pályaudvarok építő felügyelőségének” irodája tervezte a MÁV valamennyi épületét az ország egész területén. A MÁV telepen típustervek alapján épültek házak, volt köztük földszintes ház, alacsonyabb komfortfokozattal és épültek másfél emeletesek. A telep központjában áll az ún. tisztviselőház, ahol a magasabb beosztásban dolgozó MÁV alkalmazottak kaptak lakást.

A MÁV telep egységét az M3 autópálya 1970 –es években történt építése nagyban megbontotta.   A Rákos út mentén a földszintes épületeket is lebontották, helyette épültek a tizenegy emeletes panelházak. Három 12 lakásos emeletes ház a Wesselényi piac két oldalán megmaradhatott, de elválasztva árválkodik az M3-as autópálya bekötő szakasza miatt. A valamikori MÁV telepnek ezen az oldalán rekedt a MÁV telepi Jézus Szíve templom, és a mai nevén Szent Korona Általános Iskola is, mely a kerület első állami és közművesített iskolája volt.

A MÁV szociális gondoskodására jellemző volt, hogy a vidéki körülmények közül érkező dolgozóik részére olyan körülményeket kívántak teremteni, amelyben a munkavégzés után kertészkedhettek, állatot is tarthattak. Az épületeket kertes rész veszi körül, minden lakó a saját kertrészletére láthat rá. A házhoz épült még tyúkól és disznóól is. A telep építési helyszín magasságainak meghatározásakor szisztematikusan gondoskodtak arról, hogy az esővíz a területen a kertekben maradhasson és még az utcahálózatról is a kertekbe vezetődjék el – biztosítva a kertészkedéshez szükséges csapadékmennyiség helyben tartását. Az útburkolat domború elemei nem teljesen egymás mellé voltak elhelyezve, így a csapadék a földbe is tudott szivárogni, míg az út szélén fennmaradó vizet a növényzet azonnal hasznosíthatta. Ezt a tervezési gyakorlatot kezdik lassan a környezetvédelem jegyében újragondolni a nagyvárosokban is. A lakásokban a konyhában volt csap, angol wc, saját gravitációs rendszerű csatornahálózattal. Az egész telep ellátására saját orvost, fogorvost, rendőrt, kertészt biztosítottak. Az építészeti stílust a szecesszió magyaros irányzata jellemezte. Egyszerű, de mégis játékos, változatos formák teszik nagyon szerethetővé ezeket az épületeket. Rafináltan elhelyezett nyílászárók megannyi variációját találjuk a tetőtéri homlokzaton és magán a tetőn is. A praktikus elemek egyben az épület díszeiként szolgálnak. Az ablakok osztottak, zsalugáteresek.

A MÁV Telep 1994. II.1-től Fővárosi Közgyűlési határozattal védett épületegyüttes.

Arlett Annamária dokumentumok alapján összeállított jegyzete alapján lejegyezte: Barta Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.